A héten részt vettem egy szuper üzleti lehetőség prezentálásán, ahol egy “forradalmi” kripto projektet mutattak be, amivel semmit se kell tennie az embernek, csak bevásárolnia magát, és onnantól napi rendszerességgel kereshet “passzív bevételt” akár élete végéig.
Jogos lehet a kérdés, hogy egyáltalán miért hallgattam meg, hisz egyértelműen átverés.
Az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan képesek emberek teljesen megvezetni, félrevezetni átlag embereket. Ebben az esetben nem az érdekelt, hogy mit mond az adott illető, hanem hogy azt hogyan mondja.
Volt szó arról, hogy mekkora a piac, mennyi időt töltöttek kutatással, és még sorolhatnánk. Ami egészen jól hangzott addig, amíg az ember nem nézett utána ezeknek a dolgoknak.
Mert ha utánanéztünk, akkor kiderült, hogy az elmondottakból semmi se volt igaz.
Régen is volt ez így
De persze ez se újkeletű dolog. Nem kell messze menni, elég a dohányiparra gondolni. Az elmúlt pár évtized alatt hatalmas változáson ment keresztül és bízom benne, hogy előbb utóbb Új-Zéland mintáját követi az EU is.
Viszont honnan indult az egész dohányipar?
Amerikában a 30-as 50-es években még orvosokkal reklámozták a cigarettákat, mint egészséges, jótékony hatású terméket. Megjelent szponzorként sok gyártó a sportokban, így idővel a Formula-1-be is bekerült.
Az idő múlásával viszont sorra derült ki, hogy az embereket megvezették, és konrántsem olyan egészséges ez a tevékenység, mint amilyennek beállították.
És ez azóta se változott. Hatalmas lobbitevékenység van az alkoholmárkák és az ásványvizek mögött is, miközben kijelentéseik rendszerint túlzóak, vagy szimplán nem igazak. Például sok esetben Magyarországon a csapvíz jobb minőségű, mint az ásványvizek nagy része, ennek ellenére sokan még mindig a csapvízre úgy gondolnak, mint egy “koszos” utolsó eshetőségre, ha folyadékbevételről van szó.
Hova lett a bizalom?
Sajnos egyre gyakrabban jövök rá arra, hogy nem lehet bármit elhinni, amit az interneten hallunk, olvasunk.
Míg régen voltak értékesítők, akiknek az volt a feladatuk, hogy reggel 8-tól este 8-ig telefonáljanak, addigra a mai világban már azok az igazán profi értékesítők, akik napi 3x posztolnak közösségi médiában, bejelentkeznek heti párszor élőben és megjelennek a tévében is.
Erre hozhatnék valami szuper nemzetközi példát, mint Andrew Tate, de itt van nekünk Kasza Tibi és párja is. Az elmúlt pár évben hatalmas céget húztak fel feleségével, a Manker Beauty-t, ami a 2022-es üzleti évét 4,3 milliárd forint bruttó árbevétellel zárta, ebből adózott eredményük 1,3 milliárd forint volt. Ez egy ~3,7 millió dollár profittal rendelkező cég, ami nemzetközi viszonylatban is már kiemelkedő teljesítmény.
Formabontó terméket hoztak létre a piacon? Nem
Tudták jól értékesíteni? A számok magukért beszélnek.
A vásárlónak viszont a legfontosabb az, hogy a legtöbb értéket kapja a pénzéért. Innentől pedig minden fontosabb döntésünk előtt objektíven végig kell gondolnunk a dolgokat.
Itt nem a Mankershop ellen akarom hergelni a népet, de ez egy olyan példa, ahol tényleg jól látszik, hogy 30-50%-kal drágábban árulják a termékeiket, mint az 1975 óta piacon lévő, piacvezető francia versenytárs és ez a minőség és árbeli különbség kizárólag az értékesítés ára, amit a vásárló fizet meg.
Konklúzió
Na és itt kellene levonni valami olyan tanulságot, amit ténylegesen tudunk hasznosítani a gyakorlatban is.
Az internetnek köszönhetően ennyire egyszerű még sose volt több forrásból információt gyűjteni.
Ha olvasunk, hallunk valamiről, keressünk legalább 2-3 egymástól független cikket az adott témáról.
Ha nem találunk független forrást, akkor vagy mi leszünk azok, akik kísérleteznek vele, vagy szimplán nem vállaljuk a kockázatot és nem vásárolunk meg valamit (én általában ezt választom).
Azt viszont abszolút kerülöm, hogy azonnal, impulzus alapon döntsek bármilyen számomra fontos dologról.
Ezzel pedig a mostani levél végére értünk.
Ha lenne véleményetek, visszajelzésetek a témában, írjátok meg erre az emailre reagálva, vagy akár kommentben!
További szép hetet!
Üdv,
Ádám