Elsőként is ezer bocsánat, az elmúlt hetekben teljesen eltűntem. Ennek több oka is van, amit ebben a levélben ki is fejtek, de emellett hoztam egy plusz gondolatot is arról, hogy én hogyan élem meg a “szerencsémet”.
Kezdjük azzal, hogy miért nem volt az elmúlt időszakban hírlevél. A szeptemberrel rámszakadtak az egyetemi feladatok, szakmai gyakorlat szervezése és a szakdolgozatomat is az idei év végére be kell fejeznem. Ez a következő félév egy sokkal leterheltebb, feladatokkal telibb időszakom lesz, de pont emiatt is gondolom, hogy mindenképp hasznos lesz, hisz gyakorlatban tesztelhetem a produktivitási és időmenedzsment tippek százait, amit az utóbbi hónapokban gyűjtöttem. 😃
Szeptembertől Nexo mellett egy IT cégnél is elkezdek dolgozni, emellett pedig szoftverfejlesztőként is dolgozom egy cégnek, így mindenképp lesznek karrierrel kapcsolatos beszámolóim is az év hátralevő részében.
Most viszont nézzük a levelem fő témáját: Hogyan legyél folyton szerencsés 🍀
Ha valaki megnézné az elmúlt 4 évemet, akkor biztos lennének páran, akik azt mondanák az életem valamelyik részére, hogy csak “szerencsés” voltam, ezért jobb nekem valamiben, mint nekik.
Ez persze olyan szempontból igaz, hogy életünk során mindenképp szükségünk van szerencsére, viszont az ilyen kijelentések általában azért vannak, mert hiányzik a kontextus, az illető nem látja a teljes képet, csak annak a jelenlegi eredményét.
Gondoljunk akár arra, hogy sokkal több cikket látunk sikeres vállalkozókról, mint azokról, akiknek még nem sikerült sikereket elérniük és heti 60-80 órákat dolgoznak a startupjuk életbentartásán. Az utóbbiakra mondhatjuk azt is, hogy ők a “még nem szerencsések”.
Az elmúlt pár év alatt azt figyeltem meg, hogy az angol “késleltetett gratifikáció” egy megkerülhetetlen tényező, ha sikereket akarunk elérni az életben. Ez arról szól, hogy az egyén lemond egy pillanatnyi rövidtávú örömről egy hosszabb távú, nagyobb pozitív jutalom érdekében. Erről már ezer és egy kutatás volt gyerekekkel és felnőttekkel is, hogy akik ezt képesek gyakorolni, azok nagyobb sikereket fognak elérni, azaz szerencsésebbek lesznek az életben.
Szintén jelentős, hogy a negatív események ne befolyásoljanak a hosszútávú céljainkban. Nézzünk is 2 példát:
2 évet töltöttem el az ELTE programtervező informatikus szakán, ebből 2 félév passzív volt, a másik két félévben pedig az összes létező tantárgyból sikeresen megbuktam. Egyetemet váltottam, az Óbudai Egyetemen már sokkal több időt és figyelmet szántam a tárgyakra és még szakelső is voltam a gazdaságinformatikus szakon. Ebből viszont még mindig hiányzik egy nagyon fontos részlet: Abban a két passzív félévben szoftverfejlesztő OKJ-ra jártam, napi 6-8 órát programoztam, tanultam, hogy az új egyetemen ez már ne jelentsen problémát.
Most nyáron 26 céghez jelentkeztem szakmai gyakorlatra, mindegyik helyről visszautasítottak, viszont ennek ellenére se adtam fel, hanem jelentkeztem még további 2 helyre. Ebből az egyiknél visszautasítottak azonnal, a másiknál viszont behívtak interjúra és végül fel is vettek. 100% home office és nettó 3000 forintos órabérrel.
Mindkét esetben ott volt az a lehetőség, hogy csak “ússzak az árral” és ne csináljak semmit. Majd úgyis alakul valahogy, addig pedig játszok valami videójátékkal, vagy elütöm az időt TikTokon.
Persze ezeknek is megvan a helye az ember életében, ha ténylegesen kikapcsolódásra használja őket. Az éves során azt tapasztaltam, hogy én is lehetek “szerencsés”, ha tudatosan fejlődni akarok és ezért cselekszem, képességekre, kapcsolatokra teszek szert.
Milliószor hallottam azt a kifogást is, hogy “én sajnos lusta vagyok”, viszont az a rossz hír, hogy az ember a természetéből adódóan lusta. Szimplán vannak olyanok, akik a pillanatnyi lustaságukon felülkerekedve egy hosszútávú jobb cél felé haladnak. Ami pedig nem csak az egyént, de az emberiséget is előrébb mozdítja.
Erre egyébként szuper, ha van egy olyan barátod, aki x időközönként számonkér, hogy hogyan haladsz a teendőiddel, ezzel ösztönözve arra, hogy haladj velük.
Ennyi lett volna ez a levelem, bízom benne, hogy voltak benne számodra hasznos gondolatok.
További szép hetet!
Üdv,
Ádám