2 hónapja diplomáztam le gazdaságinformatikusként, utána pedig el is kezdtem munkát keresni. Míg a médiából azt hallani, hogy mekkora informatikushiány van, addig én 40+ helyre jelentkeztem, ahonnan többségében vagy nem kaptam választ, vagy egy sablon elutasítást kaptam.
Ez a levél nem a panaszkodásról fog szólni, hanem arról, hogy hogyan közelítem meg ezt a mostani helyzetet, hisz az ilyen időszakokból is rengeteget lehet tanulni.
Fontos, hogy érdekeljen
Pár éve még sokan voltak olyanok, akik csak azért mentek például programozónak, mert jó pénz volt benne. Ez viszont csak egy piaci anomália, egy idő után a túlzott kínálat az ilyen lehetőségeket kimeríti, és nagyobb verseny jelenik meg a piacon.
Ez történt most is. Pályakezdőket is 2-3 év tapasztalattal keresnek programozónak, és olyan ismeretekkel, amit valóban egy tapasztaltam junior/medior szinten tud valaki.
Ez a helyzet viszont azért is jó, mert most tényleg azok maradnak a piacon, akiket érdekel ez a terület. Ha valaki szabadidejében is programozik, mert szereti csinálni, akkor ő hosszútávon képes lesz munkát találni a piacon.
Személyes példám, hogy én megszállottja vagyok a rendszereknek. Mindent adatbázisokban, rendszerezve tárolok.
Emellett érdekel az informatika, ezért döntöttem úgy, hogy IT üzleti elemző, vagy IT projekt menedzser irányban kezdem el képezni magamat. Amíg nem találok munkát, addig csinálom a Google projekt menedzsment kurzusát, amit később az önéletrajzomon is megjelölhetek és állásinterjún is mondhatom, hogy új dolgokat tanultam, annak ellenére, hogy a piac nem volt egyszerű.
Mindig lesznek nehéz időszakok a gazdaságban, ezért fontos, hogy olyan dolgokra fordítsuk az időnket, amivel akár ingyen is foglalkoznánk.
Összességében nekem az volt a tanulság, hogy bármennyire is érzi magát valaki “előrébb” az átlagnál, lesznek időszakok, amikor ennek az ellenkezőjét tapasztalja az ember, de ekkor is fejlesztenünk kell magunkat és a negatív dolgokra is lehetőségként tekinteni.
További szép hetet!
Ádám